|
Témaindító hozzászólás
|
2011.06.10. 15:53 - |
A Roxfort kastélyban rengeteg folyosó található.
 |
[36-17] [16-1]
(Dumbledore professzorral sétálunk a 7. emeleti folyosón, amikor szapora léptek zaját halljuk. A sarkon megállunk, majd hallgatózni kezdek. A fejemmel behajolok a kereszteződésben, amikor szemből eltalál engem egy hordágy, majd a lökéstől hátracsapom a fejem, és a kezem az orromhoz kapom. Amikor el lebeg az ágy, az alakok elől, akkor veszem észre, hogy Ron és Hermione kétségbeesett arccal néznek rám, majd megtöri a csendet Dumbledore professzor, egy gyors felmérés után: Ron az ijedségtől elsápadt, értelmetlen arccal mered a távolba, Hermione a pálcájával lebegteti az elájult Lupin professzor urat, egy hordágyon, én pedig a kezemet az orromra téve ülök a folyosón.)
Azt hiszem, igyekezzünk a gyengélkedőre. (szól az igazgató.) |
(Már éppen válaszolnék, mikor rádöbbenek, hogy nem is emlékszem a történtekre.) Nem,.. Nem tudom. Az utolsó emlékem az, hogy elindulok a Nagyterembe, vacsorázni. A többire nem is emlékszem. (Ekkor bevillan egy-két emlék foszlány arról, hogy futok egy folyosón, és arról, ahogy Bimba Professzort faggatom valamiről. De ahogy próbálok vissza emlékezni ismét elveszítem az eszméletem.) |
Mi történt magával, Lupin professzor? (kérdem kiváncsian, miközben közelebb lépek a hordágyhoz.) |
(Beszélgetés... Beszélgetést hallok... Hol lehetek?- Lassan kinyitom a szemem, és a plafont látom. -Valamin visznek...- Kezdenek kitisztulni a hangok és a látásom is, és így felismerem a mellettem sétáló Hermionét, és Ron hangját. Megpróbálok felüllni, de nem bírok megmoccani, mert iszonyatos fájdalom áll a fejembe, amitől fel is szisszenek. Ezt rögtön észreveszik a megmentőim, és megállunk. Odalépnek hozzám, és Hermione aggódó hangon szól hozzám.) Professzor Úr! Lupin Professzor! Jól van? (Rámosolygok, és válaszolok.) Semmi bajom. Csak egy kis pihenésre van szükségem. (Mondom alig hallható hangon.) |
Csak nem egy diákkal... (gondolkodom.) Monstroékból mondjuk simán kinézem. (mondom, visszagondolva az SVK órára.) |
Semmi baj...(Legyintek véletlenül pont a pálcás kezemmel, mire a hordágy is oldalba ütközik a falnak. Felszisszenek. Óvatosabbnak kell lennem.) Én sem tudom...(Csóválom a fejem, Ron kérdésére válaszolva.) Az a kérdés; mégis kivel kerülhetett összetűzésbe? |
(Felpakolom a professzort a hordágyra, majd hagyom, hogy Hermione lebegtesse maga előtt azt, miközben elindulunk arrafelé. Közben azon gondolkodok, mi történhetett.) Bocs, csak tudod elsőre úgy tűnt... (vakarom meg a fejem.) És mondd csak, mi történt vele? (kérdem.) |
( A léptek zajára felkapom a fejem. Ron volt az. A meglepetten nézek a kérdésére.) Dehogy ütöttem le, te Troll! (Tiltakozom.) Viszont segíthetnél elvinni a gyengélkedőre. (Mondom, miközben a pálcámat előkapva idevarázsolok egy hordágyat.)
Hogy lehetne már a csodás Lupin professzorúrat leütni ^^" *.* |
(A vacsora után, teli gyomorral sétálok a folyosón a hetedik emelet felé, miközben azon gondolkodom, vajon merre lehet Harry. Talán Dumbledore vitte valahova... Vagy megint lemaradtam egy kviddics edzésről... Ahogy befordulok a sarkon, észrevem Hermionét a folyosó közepén guggolni az eszméletlen, vérző homlokú Lupin fölött.)
Hermione! (kiáltok ijedten.) Merlin trottyos tangájára! (hüledezek a látottakon.) Te leütötted a professzort? |
(A könyvtárból jövet sétálok a második emeleti folyosón. Gondolom, mostanra már mindneki vacsorázik, nekem is le kéne mennem. Egyszer csak hangos lármázásra kapom fel a fejem és elkezdek futni. Mire odaérek, már csak a lépéseim zaja töri meg a csendet, a folyosó végében megpillantom az ájultan fekvő Lupin professzorúrat. Odasietek hozzá és elkezdem rázni.) Professzor úr....(Semmi. Te jó ég vérzik a feje. Vajon mi történhetett? Ki támadhatta meg a tanár úrat? Ez így nem függ össze... Elkéne vinnem a gyengélkedőbe.) |
(Éppen a Hugrabug klubbhelysége felé mentem, mikor megláttam, hogy egy diák fut lefelé a lépcsőn. Ő az! Gondoltam magamba és sietve a nyomába eredtem. Fura érzés fogott el. Mintha valami nagy baj közelegne. A fiú beszaladt az egyik ajtón, de én is utána, egy ideig egy folyosón követtem. Nehézvolt észrevétlenül utána szaladni, de sikerült. Bement Mirthile mosdójába! Először az ajtóhoz lapulva hallgatóztam, de semmitsem hallottam, így hát bementem. Nem láttam Őt sehol, de mikor jobban körülnéztem, láttam, hogy az egyik WC ajtó nyitva van és előtte a diák talárja hever. Lassan elindultam a fülke felé ahhonnan furcsa hangok szivárogtak ki, nyögések, morranások, hörgések. Elővettem a pálcámat, és óvatossan benéztem a fülkébe, de a fiú helyén egy magas férfi állt egy kulaccsal a kezében. Fenrir Greyback.) Obstructo! (Kiáltottam a varázsigét, de hiába, Greyback kivédte és vissza irányította egyenessen rám. Teljessen megbénultam, és így el is estem. Tétlenül néztem ahogy felém áll, és rámszegezi a pálcát.) Most elkaptál, de többet nem fogsz! Crucio! (Erre hihetetlen fájdalom telítette meg a testem, éreztem hogy az előző átok hatása elmúlik, de nem tudtam mit tenni, a hihetetlen kínok közepette. Láttam, hogy Greyback élvezi a dolgot, majd egyszercsak abba hagyta a kínzást, de nekem már nem volt elég erőm, hogy vissza támadjak.) És most gondoskodok róla, hogy ne mondhasd el senkinek amit itt láttál. Avada... (Kezdte az átkot, mikor Mirthile előtte termett, és belezavart. Én gyorsan erőt vettem magamon, és felkaptam a pálcám, de mikor ezt Greyback meglátta, futásnak eredt egyenesen ki a folyosóra. Követni próbáltam, de nehézkes volt, mivel még mindig nem hevertem ki a cruciatus átok hatását. Egy darabig üldöztem, de egyszercsak megtorpant és hátrafordult.) Stupor! (Kiáltotta miközben felém suhintott pálcájával. Megpróbáltam hárítani de nem sikerült, és így a varázslat neki lökött a falnak. Egy éles fájdalom hasított a fejembe, majd minden elsötétült.) |
(Megyek vissza a klubhelységbe, amikor elhaladok a gyengélkedő mellett és furcs nyögések és beszélgetés üti meg a fülemet.)
Uhhh...Meggyilkolt....meggyilkolt...!!! (Ez Draco Malfoy hangja volt. Bekukkantok egy pillanatra. A helyiségben a két Malfoy, Madame Pompfrey és Dumbledore, valamint Piton professzor tartózkodik.)
Ugyan fiacskám, az égvilágon semmi bajod nincs. Örülj, hogy nem okozott nagyobb kárt benned az a bestia! (Hallatszik a javasasszony szigorú hangja. Nos mivel ez nem az én dolgom, inkább nem hallgatózok, inkább folytatom az utamat a klubhelységbe, még mielőtt elkapnak a hallgatózásért. Bár erről jobb ha Harry és Ron is tájékozódna.) |
(A lépcsőn sétálok Lupin professzor nyomában.)
Elég érdekesnek hangzik. Már valahonnan hallottam, egy-két dolgot a mumusokról, de nem voltam ezekben a dolgokban olyan biztos. (mondom a professzornak, majd a Mardekárosok klubhelyisége felé vesszük az irányt egy forduló után.) |
(Elindulok lefelé a lépcsőn és Harry jön utánam, közben folytatom a mondandómat.) Úgyhallottam, hogy a Mardekár egyik hálójában van egy igen szép példány. Az megfelelő lenne erre a célra. Annyit kell tudnod a mumusokról, hogy szeretik a sötét pincéket, szekrényeket, ládákat. És mikor a mitsemselytő varázsló kinyitja,.. Bumm! Előugrik, olyan formában amitől a vele szemben álló varázsló a legjobban fél. De ha többen állnak előtte akkor nemtud mit kezdeni és összezavarodik. És olyankor igen mókás dolgok történhetnek, ami számára még nagyobb baj, mivel a nevetés a legnagyobb ellensége. |
Az nagyon jó lenne, én most ráérek, és szívesen elvállalom a feladatot, Lupin professzor. (mondom örömömbe.) |
Miért is ne? Azt terveztem, hogy idén bemutatom nektek a Mumust, de sajnos még nem sikerült befognom egyet sem mivel most érkeztem meg. És mielőtt elétek engedném, hozzákéne szoktatni az új helyéhez, ezért nem árt mielőbb elkapni, és itt jösz te a képbe. Mivel már fáradt vagyok a sok utazás után nem akarnék egyedül szembeszállni egy ilyen aljas teremtménnyel. Arra gondoltam segíthetnél elkapni, és így szereznél néhány pontot a Griffendélnek. |
Úgy van ahogy Ron mondja! Magánál jobb SKV tanárunk még nem volt, és nem is lesz! (mosolygok közben.)
Harry, ráérnél egy órára? Szeretnék mutatni egy igen hasznos trükköt, aminek véleményem szeint nagy hasznát vehetnéd. Érdekelne? (szól Lupin professzor.)
Persze, hogyne érdekelne! (mondom izgatottan.) De professzor úr... Most? |
Harry, ráérnél egy órára? Szeretnék mutatni egy igen hasznos trükköt, aminek véleményem szeint nagy hasznát vehetnéd. Érdekelne? |
Magánál jobbat? (kérdem.) Aligha... (mosolygok, miközben elgondolkodom.) Az SVK tanárainkkal elég sok gondjaink voltak az utóbbi időkben, persze a professzor úr kivétel. (teszem hozzá, mert valóban így is van. Mintha átok lenne ezen a tantárgyon, egyik tanárunk sem bírta egy évnél tovább, de általában mi sem őt.) |
Nahát, Lupin professzor! (összenézünk Ronnal egy pillanatra.) Örülünk, hogy újra látjuk! (köszönök a tanár úrnak.)
Sziasztok! Az a helyzet, hogy nem maradok sokáig. Csak míg Dumbledore nem talál egy jobb Sötét Varázslatok Kivédése tanárt. És mivel igen nehéz idők járnak, azt hiszem jó ideig boldogítalak titeket. (szól Lupin professzor.)
Reméljük akkor, hogy minél tovább marad. (mosolygok, majd Ronra nézek, aztán újra a professzorra.)
|
[36-17] [16-1]
| |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
